Az égés olyan hőtermelő folyamat, amely során a tüzelőanyagok éghető alkotói (szén, hidrogén, kén) oxigén jelenlétében vegyi átalakuláson mennek keresztül. A tüzeléshez tehát szükséges, hogy az oxigént tartalmazó levegő folyamatosan a tüzelőanyaghoz kerüljön. Bármennyire törekszünk, a tűztérben tökéletes égést nem tudunk megvalósítani. Az égés tökéletlensége folytán nem tudjuk elkerülni, hogy oxigén és elégetlen alkotók (pl. szén, hidrogén stb.), valamint nem tökéletesen elégett (pl. szénmonoxid) alkotók, továbbá pára formájában nedvesség is keletkezzen. Ezek alkotják az égéstermékeket.

Mivel a levegő oxigénen kívül más gázokat is – főleg nitrogént – tartalmaz, amelyek közvetlenül nem vesznek részt az égési folyamatban, ezeket szintén el kell távolítani a tűztérből. Az égéstermék az emberi élettevékenységet zavaró anyagokat (pl. füstszagot), sőt károsító anyagokat (pl. szénmonoxidot , széndioxidot stb.) tartalmaz, ezért szükséges, hogy a keletkező égéstermék ne a helyiségbe, hanem a külső légtérbe távozzon.

A meleg égésterméket — hőtartalmának részbeni hasznosítása után — biztonságosan a külső környezetbe vezető rendszer kéményből és a fűtőkészüléket a kéménnyel összekötő füstcsőbőí áll. A levegő és az égéstermék áramoltatásához szükséges energiát általában az égés során a kéményben a gázok sűrűségkülönbségéből létrejövő felhajtó ereje szolgáltatja. A kémények gravitációs működésének alapja a , huzat jelenség, amelyet a természetben is tapasztalhatunk (pl. szél formájában). A huzat lényege, hogy a meleg levegő kitágul, ezáltal azonos térfogatban kisebb tömeg helyezkedik el, így felfelé törekszik, miáltal a helyére hidegebb légtömegek nyomulnak. Ha a kéményben nem tud kialakulni megfelelő felhajtó erő, a légmozgás javítható elszívó füstgázventilátorral is.

Hasonló cikkek:

  1. Kémény Portál
  2. Schiedel Advance kémény