Építőanyag portál
A gépi keverés szabályai
Először a cementpépet keverjük meg, ennek során a keverőgép dobjába először a vizet öntjük. A víz mennyisége az előállítandó beton mennyiségétől, a beton szilárdsági osztályától, az adalékanyag nedvességtartalmától és a tervezett konzisztenciától függ. Az egy keveréshez
szükséges vízmennyiséget C 10-es, ill. C 12-es szilárdsági osztályú beton előállításához a 15. és a 16. táblázat tartalmazza. A víz beöntése után lapátoljunk kis mennyiségű adalékanyagot a dobba. Ezzel megakadályozzuk, hogy a cement feltapadjon a dob falára. Ezután adagoljuk a cementet. Ne a teljes cementmennyiséget juttassuk egyszerre a keverődobba, hanem részletekben, lapáttal adagoljuk. A választott vízmennyiséghez tartozó cementmennyiséget tartalmazza. A cement és a víz összekeverését addig folytassuk, amíg cementcsomók már nem mutatkoznak. Az ehhez szükséges keverési idő 30…60 másodperc.
A cementpép elkészülte után kerül sor az adalékanyag adagolására. Az adalékanyagot fokozatosan addig lapátoljuk a keverődobba, amíg a betonkeverék a tervezett konzisztenciát el nem éri. Ezt követően folytassuk a keverést addig, amíg a keverék egyenletes nem lesz. Az ehhez szükséges keverési idő kb. 3 perc. A szükségesnél hosszabb keverés a betonkeverék idő előtti merevedését (meghúzását), valamint a betonkeverék szétkeveredését okozhatja. (A nagyobb adalékanyag-szemcsék a dob aljára kerülnek.) Az idő előtti meghúzás akadályozza a keverék megfelelő tömörítését, a szétkeveredés pedig a tömörített betonban kavicsfészkek keletkezéséhez vezet. Ezért a keveréket 5.. .6 percnél tovább ne keverjük.
A betonkeverés befejeztével a keverődobot ürítő helyzetbe hozzuk, aminek következtében a kész betonkeverék kihullik a dobból. Ürítés közben a dobnak forognia kell, álló dobból a keverék nem üríthető megfelelően. A betonkeverék konzisztenciáját az ún. kanálpróbával ellenőrizzük.
Ennek során a tömörítetlen betonkeverék felületét léccel lehúzzuk, majd kőműveskanállal könyökből, 25 cm magasból gyorsan és erélyesen ütéseket mérünk a betonkeverék felületére, amíg az fényes, nedvesen csillogó, habarcsdús nem lesz. A szükséges ütések száma és a konzisztencia közötti összefüggést tartalmazza.